Istállótrágya

Az istállótrágya, ahogyan nevében is foglaltatik, a háziállatok szilárd és híg ürülékének alomanyaggal való keverékéből tevődik össze. Akárcsak a régi időkben, mostanság is az állati eredetű trágyaféléket tekintjük a legértékesebbnek. Főleg sertés-, marha-, juh-, ló-, nyúl-, kecske-, birka- és csirketrágya fordul elő a mai gazdaságokban. Kínálkozik a kérdés, melyik állat trágyáját alkalmazzuk? A lótrágya felépítésében nagyon hasonlít a marhatrágyához, mindkettő kiváló tápanyagforrás, egymással is keverhetők. Magas tápanyagtartalommal bír a marha-, ló- és juhtrágya, a baromfitrágya is kiváló szerves anyag, de bánjunk vele óvatosan, magas nitrogéntartalma következtében könnyen perzsel, ezért földdel érdemes komposztálni. Felhasználásáról azt kell tudnunk, hogy friss formában még nem hasznosítható, ilyenkor még sok el nem bomlott szerves anyagot tartalmaz, mely nemhogy élénkítené, sokkal inkább visszavetné a talajéletet. Épp ezért a friss istállótrágyát nagy csomókba rakják össze, hogy pár hónapot érlelődjön. Ebben a pár hónapban a bomlási folyamat hatására a trágya közel homogén állagúvá válik. Az érett szerves anyag sötétbarna színű, alomszalma még fellelhető benne, azonban szaga már nem kellemetlen. Természetesen nem mindenkinek privilégiuma a saját állatállomány, és az ebből eredő természetes szerves anyag, ezért ma már minden kertészet, avagy kertészeti áruház tart zsákos formában kapható trágyafélét. Leszögezhetjük, elsősorban nem tápanyagként tekintünk rá, tudniillik 1 mázsa trágya fél kilogramm nitrogént tartalmaz mindössze. Jelentős szerepe a talajélet felpezsdítésében van. Hatása először a talajban jelentkezik, majd az ebben termesztett növényekre hat jótékonyan, javul a termésmennyiség, egyre megbízhatóbbá válik a termelés. A rendszeres termesztési folyamatok következtében a termőtalaj humusztartalma szükségszerűen lecsökken, amire a növények is érzékenyen reagálnak. Mindez megakadályozható rendszeres állati eredetű trágya talajba való visszajuttatásával.